2015. július 5., vasárnap

Gyerekszemmel a világ: William Golding - A Legyek Ura

William Golding - A Legyek Ura (1954)


„Eleinte rendben is volt minden… mielőtt… Igen, akkor valamennyien összetartottunk.” 


Az író
Az Egyesült Királyság szellemi nagysága, William Golding 1911. szeptember 19-én született az apró, festői szépségű St Columb Minorban. Édesapja, Alec Golding tanár volt, tankönyvek szerkesztésével foglalkozott, fiát (akinek apja volt minden tekintetben a példaképe) pedig ő tanította meg írni, olvasni és számolni. 1930-ban beiratkozott az Oxfordi Egyetemre, ahol a Brasenose College diákjaként természettudományt hallgatott, azonban két év elteltével az angol irodalom tanszékre váltott. Később is foglalkozott természettudományokkal, hiszen lelkes állatvédő aktivistaként tartották számon, ezen felül műveiben szerepet kapnak a pszichológiai témák és embertani (főleg mentális) kísérletek. 

Pedagógia diplomájának megszerzése után, 1939. szeptember 30-án kötött házasságot Ann Brookfielddel, akitől két gyermeke született: Judy és David, majd nem sokkal később Lailsburyben kezdett tanítani. Meghatározó élménye a második világháború volt. Részt vett a Bismarck (Németország leghatalmasabb csatahajójának) elsüllyesztésében, jelen volt a normandiai partraszálláson, valamint egy tengeri akcióban Walcherennél, ahol 24 támadó járműből 23-at süllyesztettek el. 
1963-tól 1993-ban bekövetkezett haláláig egészen az írásnak szentelte életét. 1979-ben elnyerte a James Tait Black Emlékdíjat, 1980-ban a Booker-díjat, és 1983-ban az irodalmi Nobel-díjat. 1988-ban II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte.
1985-ben feleségével Perranarworthalba költöztek, az író itt hunyt el nyolc évvel később, szívelégtelenség következtében. Dél-Wiltshire-ben temették el, Bowerchalke faluban. Művei azóta is a klasszikus irodalom nagyjai között szerepelnek, sikere az elmúlt évek alatt is törtlennek bizonyult.


A történet
Mi történik akkor, ha a háború alatt egy csapatnyi fiú azzal szembesül, hogy a túlélés érdekében hirtelen kell felnőniük? Golding ezt a kérdést boncolgatja lebilincselő, örök érvényű művében. Egy dolgot leszögeznék az elején: ez a könyvet ne olvassa olyan, aki a dolgokat csak szó szerint képes értelmezni. Ez a történet nem egy egyszerű kalandregény, ahol a sok veszedelem után a jó győzedelmeskedik és mindenki boldogan él, míg meg nem hal. Sokkal több egy egyszerű, szirupos ifjúsági regénynél. Ifjúsági? Talán ennek sem mondanám. Tartalma leginkább a felnőtt korosztályt érintette meg, akik képesek voltak átlátni a sorok között, megfejteni rejtett (?) üzenetét a könyvnek.

1954-ben jelent meg először A Legyek Ura, melyet ma már teljes nyugalommal nevezhetünk a 20. század egyik legjelentősebb és legnagyobb hatást elért irodalmi alkotásának. Témája napjainkban is éppoly időszerű, mint megírása idején. Vajon miért van ez?

A regény hősei tíz-tizenkét éves angol fiúk, akik a háború idején repülőgép-szerencsétlenséget
szenvednek egy civilizációtól elzárt, lakatlan szigeten. Sokáig kellemes, már-már idillszerű kép tárul elénk: a jól nevelt fiúk példásan megbirkóznak a helyzet adta nehézségekkel. Kiemelkedő szereplő Ralph, a született vezető, aki bátor és leleményes személyként expedíciót indít a sziget felderítésére, majd mindenki ámulatára tüzet gyújt, ezzel is elősegítve a megmenekülésüket. Látszólag rendkívül jól érzi magát szülői felügyelet nélkül – ezt többször is megjegyzi folyton aggodalmaskodó, hű társának, Röfinek, aki két lábbal áll a talajon, logikusan szemléli az eseményeket és nem hagyja, hogy a többiek réveteg álmodozással töltsék napjaikat.
A fiúk az első napokban mintaszerűen viselkednek: az idősebbek élelmet szereznek, kunyhót építenek, felváltva őrzik a tüzet, ügyelnek a parton lévő „kicsinyekre”, akik játékkal ütik el az üres órákat. Időről időre gyűlést tartanak, ahol kulcsfontosságú szerepet tölt be a Kagyló, mely számukra a hatalom jelképe.
A kellemesnek tetsző helyzetbe szinte észrevétlenül sokasodnak a bajok. Jack, Ralph pozíciójára vágyva, nem hajlandó engedelmeskedni a fiúnak. Egy sikeres vadászat után egyre több fiú csatlakozik Jack táborához, és imádják vele együtt a Legyek Urát. Több szereplő is szóra érdemes a műben: mindenki jelképez valamit. Simon, aki a végtelen türelem és béke szimbóluma. Egy társadalomnak lelke is van, nem csak tervei és megmozdulásai: ez a spirituális jellem ő, a tragikus sorsú fiú. Bátorságáról és rendíthetetlen jelleméről tanúbizonyságot tesz, mikor egyedül megy felkeresni a "szörnyet", amely rettegésben tartja az összes gyereket a parton. Az ember borzadva olvassa sorsának alakulását, és ráeszmél, hogy a gyengéket az erősek minden helyzetben képesek eltiporni - még akkor is, ha a pusztítás értelmetlen és józan ésszel felfoghatatlan.

Az író a második világháborúban szerzett tapasztalatait felhasználva jeleníti meg mítoszregényében a tudata, a lelke, a zsigerei mélyén megbúvó ősi, vad ösztönökre ráébredő és az atomháború borzalmában élő ember félelmeit. A főhős gyerekek ebben az egyre elfajuló „játékban” voltaképp felgyorsítva élik át emberi civilizáció történetét az első ésszerű közösségi szabályok megteremtésétől kezdve egészen odáig, mikor a felépített rend összeomlik, s újból az elnyomás, a bálványimádás és a gyilkos ösztön kerekedik felül.
Vajon ezek a fiúk visszakaphatják-e valaha a fiatalon elvesztett gyermeki ártatlanságukat? Egyáltalán, egy ember képes visszaszerezni régi életét azok után, hogy átélte a háború legszörnyűbb tragédiáit? 


Értékelésem: 10/8

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése