Mennyi szín és furcsaság és élet: Karinthy Frigyes - Tanár úr kérem

Karinthy Frigyes - Tanár úr kérem (1916)

"A középiskolai tanuló élete: nyolc éven át napról napra megújuló harcba szállás,halálos veszedelem..." 

Az író

Karinthy Frigyes 1887. június 25-én született Budapesten. Édesapja, a művelt tisztviselő, Karinthi József 1874-ben magyarosította addigi Kohn vezetéknevüket. Később az író ezen is változtatott, mikor „y”-nal kezdte írni saját nevét. Édesanyja, Engel Karolina korai halála után apjuk egyedül nevelte a hat életben maradt gyermeket (eredetileg nyolcan voltak testvérek). 

Karinthy a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, Budapesten végezte tanulmányait, kisebb-nagyobb sikerrel. Diákévei meghatározó szerepet töltöttek be későbbi életében is, hiszen ez adott ihletet a Tanár úr kérem című művének megírásához.

1898 és 1900 között kezdett írni: színműveket, kalandos történeteket, verses meséket, emellett naplót vezetett. Mintegy ezer versét, 10-15 nagyobb zsengéjét, iskolai bukása miatt apja elégette, mondván „ilyen badarságok miatt nem teljesít jól az iskolában”. Érettségi után matematika-fizika szakon, a bölcsészkaron és a sebészeten is hallgatott egyetemi előadásokat. Habár diplomát soha sem szerzett, egész életében élénk érdeklődéssel és feltétlen tisztelettel fordult a tudományok felé.

 1906-ban Az Újság munkatársa lett. Ebből az időből ered legendás barátsága Kosztolányi Dezsővel. A következő években sorra jelentek meg novellái, paródiái, humoros írásai a különböző budapesti lapokban, de az ismertséget az Így írtok ti című paródiakötete hozta meg számára, 1912-ben.

Nem sokkal később, 1914-ben feleségül vette Judik Etel színésznőt, akitől egy fiuk született, Gábor. Etelt négy évvel később elvitte a spanyolnátha. 1920-ban házasodott össze Böhm Arankával, akitől szintén egy fia született, Ferenc. Ő később Karinthy Cini néven vált íróvá.

1936. május 5-én agydaganattal műtötték meg Stockholmban. A betegségével kapcsolatos élményeiről és gondolatairól írt a Utazás a koponyám körül című regényében. 1938. augusztus 29-én Siófokon agyvérzésben hunyt el, sírja a Kerepesi úti temetőben található.

Egyedi stílusa, különleges szóalkotásai (pl. halandzsa) és korszerű műfaji újítási tették őt feledhetetlenné és elismertté a magyar irodalom számára.

Mielőtt ízekre szedném a választott művet, tisztázzunk pár irodalmi fogalmat, amire a későbbiekben szükség lehet. Sok oldalon észrevettem, hogy az elemzés és az ajánlás hiányos, hiszen evidenciaként kezelik, hogy a fogalmakkal mindenki tisztában van. Ez szerintem koránt sem így van, hiszen érdeklődhet valaki a könyvek iránt anélkül, hogy pontosan tudná a szövegben szereplő szakszavakat.

Karcolat: A karcolat (régebbi nevén karc, rajz) rövid, szellemes, egyetlen problémát felvillantó s a tanulságot világosan megfogalmazó szépprózai műfaj. Többnyire valóságosan megtörtént eseményből ragad ki egy-egy epizódot, amelyhez ironikus hangú, kritikus szemléletű, rövid, szellemes-tanulságos kommentárokat fűz.

Paródia vagy Irodalmi karikatúra: A paródia (görög paródeo: ’dalt gúnyosan, eltorzítva előadni’) valamely jól ismert mű, műfaj vagy stílus gunyoros, komikus hatású utánzása; célja a komikus hatás kiváltása, a nevettetés. Szerzője valamely mű formai jegyeit utánozza, annak tartalmától elválasztva. Karinthy - Így írtok ti paródiagyűjteménye nemcsak szerzők modorát utánozza, hanem műfajokét, irányzatokét is.

Humoreszk: A humoreszk prózai kisepikai műfaj. Fő jellemvonása a karcolatszerű, rövid terjedelem és az ennek megfelelő, fő vonásokra redukált kidolgozás, valamint a könnyed, kedélyesen derűs hangulatú humor.

Tanár úr kérem

Műfaját tekintve irodalmi paródia, novellaszerű humoreszkek sorozata, egyfajta emlékirat az író gyermekkoráról. A karcolatfüzér kötetben 1916-ban jelent meg, sikere azóta is töretlen.

Ha a tartalmát kéne elmondani, egyetlen dolog jutna elsőként az eszembe: egy átlagos, nem éppen jó

tanuló emlékezései az iskolás éveiről. Megtudhatjuk, mi a különbség a jó és a rossz tanuló viselkedése és felelete között, hogy mit él át egy számára nehezebb órán, vagy hogyan kezel egy átlagos tanítási napot. A műben a realitás és a fantázia keveredik, ami nem csoda, hisz egy kamasz diák életeleme az ábrándozás, ez által pontos képet kapunk egy hatodik osztályos fiú által fontosnak tartott értékekről és a „hatalmas” problémákról, úgy, mint: felelés, késés, bukás és barátok közötti viszálykodás.

Az eredeti kötet 16 fejezetet tartalmazott, ezt a későbbiekben kiegészítették még négy rövid humoreszkkel. A kisebb történeteket csupán az köti össze, hogy a diákokról szólnak.

A következőkben a fejezetek rövid tartalmát szeretném közölni. Előre leszögezném, hogy a tartalmak egyáltalán nem adják vissza a részek valódi mivoltát, csupán az események egymásutániságát hivatottak bemutatni. A részekben rejlő humor és hangulat minden egyes kis novella sajátossága, ezért megéri őket elolvasni, akár egymástól függetlenül is.

A Bevezetésben az író a valóság és a képzelet rendjét megfordítva meséli, hogy egyik reggel késve és lihegve érkezik meg az iskolába. Csendesen leül az utolsó padban az üres helyre. Szerencséje van, mert a tanár csak legyint egyet, azt hiszi, hogy ő az, aki öt perce kikéredzkedett. Karinthy örömmel érzékeli, hogy itt van újra a valóságos életben. Az éjszaka ugyanis azt álmodta, hogy már nem tizenhat éves, nem jár iskolába, hanem felnőtt. Huszonhét évesen ült egy kávéházban, író lett, és már sok könyve megjelent, de nem érezte jól magát.

A Reggel hétkor című fejezetben Bauer nagyon nehezen ébred reggel. Még félálomban a következő gondolatok suhannak át az agyán: Mákossy tanár úrnál felel földrajzból. A tanár Dániát (más kiadásban Szerbiát) kérdezi tőle, de nem tudja rá a választ. Majd azt, hogy ő egy híres hadvezér, akinek el kell foglalnia Dániát. Most ő felelteti a tanár urat, aki nem tudja megmondani Dánia fővárosát, pedig az Budapest, mert hozzácsatolták Magyarországhoz. Álmából Erzsi, a szobalány riasztja fel azzal, hogy nyolc óra és elkésett az iskolából.

Az Elkéstem című részben Bauer reggel késésben rohan az iskolába, és útközben próbálja végiggondolni, hogy mi várható aznap. Az első óra mennyiségtan, ahol Frőhlich tanár úr valószínűleg feleltetni fog. Hősünk a mennyiségtan dolgozatot nem készítette el. Elég rosszak tehát a kilátások. Sietve rohan be az iskolába, ahol már becsengettek. Lesütött fejjel ül be a padba, és ami még szörnyűbb, felelés következik…

Az Eladom a könyvem egy különös üzletről szól. Bauer aznap iskola előtt a Múzeum körúti antikváriumba megy, hogy eladja a tavalyi természetrajz könyvét. A könyv azonban lényegesen meg van kopva, és hősünk ki is dekorálta, különböző rajzokat, karikatúrákat készített bele. A könyvárus végül negyven fillért ígér érte, ami még mozira sem elég. Bauer hirtelen jött ötlettől vezérelve előkapja a vadonatúj Stilisztika könyvét, amire aznap is szüksége van és eladja. Szomorúan távozik a boltból és elhatározza, hogy másnap visszaveszi a Stilisztikát.

A jó tanuló felel leírja, hogy milyen egy jó felelet. A tanár hosszas naplólapozgatás után Steinmannt, az osztály legjobb tanulóját hívja ki felelni. Egy érdekes matematikai feladatot kell megoldania egy csonkagúlával kapcsolatban. A jó tanuló mindent tud, és felelete rövid, meggyőző.

A rossz tanuló felel egy tipikus rossz feleletet mutat be. A rossz tanuló útközben ismételgeti magában az aznapi leckét. Egy másodfokú egyenletet kell megoldania, de nem boldogul vele. Lassan ír a táblára, hogy ezzel is időt nyerjen, de semmi sem segít. Végül a tanár kihív egy újabb tanulót felelni. A rossz tanuló megszégyenülten áll, végül a kudarc után a helyére kullog, és eldönti, hogy gimnázium helyett inkább katonai pályára lép.

A bukott férfi: Neugebauer várja a történelemtanárt a tanári előtt, mivel a férfi osztályismétlésre kötelezte őt. A diák fejben végigjátssza, mennyire határozottan fog beszélni a tanárral, ám mikor végre meglátja és alkalma lenne rá, minden bátorsága elszáll, és inkább hazabandukol a bukás hírével. Útközben az összes pénzét nyalánkságokra és felesleges holmikra költi, s szomorúságában már ezekben sem talál semmi élvezetet.

A Magyar dolgozat című fejezetben megismerünk két fogalmazást „Petőfi és a líra” címmel. Egy háromnegyedes (akkoriban a négyes volt a legrosszabb jegy) és egy egyfeles (az egyes volt a legjobb jegy) magyardolgozatot olvashatunk. Míg az első - Skurek Ferenc szövege - dagályos és gyermeteg, a második, melyet Goldfinger Rezső írt, frappáns és lírai, habár rettentően humoros és gyakorlatilag a „semmiről” ír fogalmazást.

Röhög az egész osztály címe magáért beszél, nevetéssel van tele az egész fejezet. A tanulók nem rendeltetésszerűen használják a szemetesládát, Roboz és Kelemen cédulákat ragasztgatnak egymás hátára, nem tudván, hogy az ő hátukon is lóg egy. Auert egyikük felcipeli a harmadik emeletre, hogy valamilyen fontos ügyben keresik. A szegény fiú a fellegekben jár, és kell egy kis idő, hogy rájöjjön, átverés áldozata lett. Wlach pimasz karikatúrát rajzol Kökörcsin tanár úrról és II. Józsefről. Zajcsek tanulni szeretne, de az ordibálástól nem tud, ezért elbújik a szemetesládában. A többiek erre úgy tesznek, mintha bejött volna a tanár. A csendre Zajcsek előmászik, erre az osztálytársai kinevetik. Amikor valóban bejön a tanár, és elül a zaj, Zajcsek már nem hagyja becsapni magát, bennmarad a ládában. A feszült csendben Kökörcsin tanár úr a kedvenc témáját fejtegeti. Szerepel, nem tanít. Nem is figyel igazán a gyerekekre, így azok sem őrá, hiszen Zajcsek miatt - aki még mindig a kukában csücsül -, már majdnem kibuggyan belőlük a nevetés. A kis Löbl a pad alatt mászkál, Eglmayer gyomorhangon közbeszól, Auer felszisszen. Ekkor megszólal a tanár: „Auer... mit mozgolódik maga, mint egy sajtkukac?” Erre a mondatra végre mindenkiből kitörhet a korábban elfojtott nevetés. A tanár pedig csodálkozva néz körül, majd büszkén megállapítja, hogy milyen „frappáns és ellenállhatatlan humora van neki”.

Kísérletezem: Bauer Hérón-labdát akar készíteni. Ám csak a kishúgát, Micit találja otthon, aki gúnyosan nevet a sikertelen kísérleteken. Ő azonban nem búslakodik, hanem Galileihez hasonlítja magát, akit szintén nem értett meg a kora, pedig mégis mozgott a Föld.

Magyarázom a bizonyítványom: Bauer kétségbeesetten próbálja megmagyarázni szüleinek a félévi bizonyítványában szereplő rossz jegyeket, és még óriási füllentésektől sem riad vissza. Az a fő érve, hogy ez csak egy ideiglenes bizonyítvány, az igazit csak később fogja megkapni. A történelemtanár elvesztette a noteszt, amiben az ő igazi (jeles) osztályzatai voltak. Frőhlich, az algebratanár pedig egyszerűen pikkel rá, és mindig rosszabbat ad, mint amit érdemel. Végül pedig Bauer megkéri édesapját, hogy írja alá ezt az ideiglenes bizonyítványt, és egy darabig ne menjen be az iskolába, mert nincsen kapu.

A lányok: egy kamaszfiú, Bauer szemével láthatjuk őket. A lányok olyan furcsák, sugdolóznak és nevetgélnek a fiúk háta mögött. Valamit tudnak, amit a fiúk nem, és egészen másfajta dolgok érdeklik őket. Mindenki úgy bánik velük, mintha kiváltságosok lennének. Át kell nekik adni a buszon a helyet, udvariasan kell bánni velük. Hősünk érzi, hogy itt valami titok lappang. De mi az?

Naplóm: egy tizenhat éves fiú esetlen naplója, amelyben megpróbálja néhány szóban megörökíteni élete akkor fontosnak látszó, ám valójában jelentéktelen eseményeit: például azt, hogy miként sikerült elbliccelni a kötelező iskolai ünnepélyt, hogyan puskázott, és mi volt az aznapi ebéd, milyen darabot adtak a moziban.

Lógok a szeren: Hősünk lóg a gyűrűn és miközben kínlódik a különböző tornagyakorlatokkal, gondolatban máshol jár. Először az fut át az agyán, hogy nem érthet egy ember mindenhez, és ő másban, a tudományokban jeleskedik, nem a tornában, aztán pedig rájön, hogy ő mindenben tökéletes: egyszer majd miniszterelnök lesz, de kitűnő focista és feltaláló is egyben. Addig azonban egy kicsit gyakorolni kell, de ez az egész iskola, a tornaóra stb. egy nagy marhaság tulajdonképpen, és nyerje meg inkább más a tornaünnepély első díját.

A vésztanács: Bauer egy 1898-as harcot vázol fel az osztály két klikkje között, amelynek vezetői Rogyák és Zsemlye Tivadar. Bauer úgy adja elő az egészet, mintha a bíróság vésztörvényszéke előtt tanúskodna a két ember mellett, illetve ellen. Végül ő volt a bíró is, aki békéltette a szemben álló feleket.

Hazudok: Bauer nagyzolva mesél valóságként kitalált történeteket egy barátjának. Azt hazudja, hogy nagy kastélyuk van a Bakonyban, amelynek az udvarán kis wigwamok állnak. A kastély területén nyolc kád van, amelyek forognak is. És van egy olyan méretű nagyítója, amellyel nagyon jól nyomon tudja követni a Marson zajló életet. A Marson a vörös- és a fekete hangyák háborúznak egymással, és az ő csatáikról is mesél. Így vált hősünk íróvá.

Személyes vélemény

Számomra a Tanár úr kérem egy könnyed és szórakoztató klasszikus, amit egyszerűen el KELL olvasni. Karinthy mesterien ötvözi a valóságot a képzelettel, a kritikusabb részeket remekül elüti sajátos humorával. Talán nem annyira elsöprő a humora, mint Örkénynek (bár nem biztos, hogy éppen kettejüket kéne összehasonlítani, mivel mindketten másfajta műfajt képviselnek), de egyértelműen megmosolygtatja olvasóját. Ez az a könyv, amit nyugodt szívvel tudok ajánlani bármely korosztály számára, hiszen a fiataloknak életszerű minden fejezete, az idősebbek számára pedig nosztalgikus, segítségével saját diákéveikre tudnak visszagondolni.

Értékelésem: 10/9