Négy láb jó, két láb rossz: George Orwell - Állatfarm

George Orwell - Állatfarm (1945)

Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.

Az író
George Orwell (eredeti nevén: Eric Arthur Blair) 1903. június 25-én született egy indiai településen, Motiharin, mivel édesapja az indiai Polgári Szolgálat tisztviselője volt. Blair 1911-ben anyjával és nővérével Angliába költözött, hogy tanulmányait ott kezdhesse meg. Tizennyolc éves korában a híres Eton kollégiumban végezte a középiskolát – halovány eredménnyel ugyan, de első írásai már az iskolai lapban megjelentek.
Mivel nem sikerült egyetemi ösztöndíjat szereznie, visszatért Indiába, ahol öt évet szolgált helyettes felügyelőként a burmai rendőrségnél. Amikor 1927-ben eltávozásra hazatért, beadta felmondását – az angol gyarmati politikával való egyet nem értés is szerepet játszott elhatározásában. A következő néhány évet a párizsi és londoni szegényebb rétegek között töltötte, csavargókkal, koldusokkal barátkozott, és mindenféle alkalmi munkákat vállalt. Már ekkor tüdőbántalmak kínozták, és párizsi kórházi tartózkodásáról be is számolt egy elbeszélésében, ennek ellenére erős dohányos maradt. Erről az időszakáról 1933-ban kiadott egy életből vett beszámolót George Orwell néven "Down and Out in Paris and London" (Csavargóként Párizsban, Londonban) címmel. Írói vezetékneveként egy lakhelyéhez közeli folyó nevét választotta.
Mivel saját gyermekük nem lehetett feleségével, Eileen O'Shaughnessyvel, egy Richard nevű kisfiút adoptáltak. Orwell 1938-ban TBC-s lett. 1941-től a BBC-nél dolgozott és a második világháború idején a Home Guardban (honvédelmi polgári testület) teljesített szolgálatot. 1943-44-ben írta meg a Szovjetunió és a kommunista ideológia maró szatíráját nyújtó Állatfarmot, mely a háború idején – mivel a Szovjetunió Nagy-Britannia szövetségese volt – nem jelenhetett meg. Felesége halála után a skót partok közelében levő Jura szigetén telepedett le. Itt írta meg híres regényét, az 1984-et, amelyben egy civilizációt leigázó, fokozatosan bürokratizálódó, végletesen totalitárius rendszer képét vetítette elő. A könyvet 1949-ben adták ki, Orwell alig néhány hónappal élte túl fő műve megjelenését: 1950. január 21-én halt meg tüdőbajban.

A történet 
Az Állatfarm, alcímén Tündérmese, látszólag olyan állatokról szól, akik elűzik annak a Majornak a tulajdonosát, ahol élnek. Ezután maguk vezetik a farmot, ami végül kemény diktatúrává válik.
A regény a sztálini Szovjetunió allegóriája. Orwell a történet fontos eseményeit a sztálini rendszer „vívmányaiból” kölcsönözte. Szereplői mind kulcsfontosságú figurák, s ha egy kicsit is ismerjük a történelem ezen szakaszát, akkor némelyik részen jóízűen tudunk nevetni, vagy bosszankodunk az emberi igazságtalanság megnyilvánulásain.
Főszereplői a disznók, legfőképpen Őrnagy, Napóleon (érdekes módon a francia fordításban Cézár néven szerepel) és Hógolyó. Nem nehéz szerepükbe képzelni Lenint/Marxot, Sztálint és Trockijt. A többi szereplőnek is megvan az emberi megfelelője (juhok, lovak, tyúkok, a macska és a szamár), de ezekkel az összehasonlításokkal nagyon óvatosan kell bánni, mivel nem mindig felelnek meg a történelmi tényeknek, vagy csak általánosításokat fejeznek ki.

A történet egy angliai majorban játszódik. A major gazdája bezárja az állatokat, és a tanyaházban nyugovóra tér, ekkor az állatok gyűlést szerveznek egy Őrnagy vezetésével. Az állat elmondja, hogy haldoklik, és valószínűleg hamarosan már nem lesz köztük, viszont megjósol egy forradalmat. Arra buzdítja a major állatnépét, hogy lázadjanak az elnyomás és a rossz körülmények ellen, így elűzhetik Mr. Jonest, a major gazdáját, és egy jobb, felvirágzó kor elé nézhetnek. Hangsúlyozza, hogy jelenleg a létminimumon vannak eltartva, alig kapnak enni, kölykeiket elveszik, őket pedig lemészárolják. Másnap éjszaka az Őrnagy elpusztul. Az állatok forradalmat csinálnak és elűzik a farmról Mr. Jonest (Tehénistálló Csatája), s a csatában Hógolyó megsebesül a hátán, de hősiesen helytáll. Lefektetik az állatizmus alapelveit, a hét szabályt arra alapozva, hogy semmiképpen ne hasonlítsanak a gaz emberre, aki őket nyomorban tartotta. Ünnepélyesen átveszik a hatalmat a major felett, innentől kezdve Állatfarmnak hívják. Programokat dolgoznak ki a jólét eléréséhez. A farmon általánosan elfogadott, hogy a disznók a legintelligensebb állatok, ennek nevében ők döntenek mindenről, a döntéseket pedig gyűléseken megvitatják. Ünnepélyes keretek között újrahantolják az Őrnagy koponyáját, és elhatározzák, hogy minden vasárnap tisztelegve körüljárják. Az állatok tanulnak, képzik magukat, tervszerűen dolgoznak úgy, hogy komoly (pl. fizikai, matematikai) ismereteket szereznek. Ennek következtében Hógolyó terveket készít egy szélmalomra, mely villanyáramot és meleg vizet biztosítana télre. A terveket Napóleon elítéli, így egyre fokozódik az ellenségeskedés Hógolyó és Napóleon között. A gyűléseken mindig az aktuális felszólalónak szavaznak bizalmat a (buta) állatok. Napóleon erőszakos módszerekkel átveszi a hatalmat az állatfarm felett, és megszilárdítja befolyását. Hógolyót elüldözik, s innentől kezdve mindenért őt teszik felelőssé, ami Napóleon rossz 'politikájából' vagy döntéseiből fakad. Bűnbak lesz az egész farm számára. Az állatok éjt nap alá téve dolgoznak, keményebben, mint Mr. Jones idejében, építik a szélmalmot, emellett termelik az eleségüket télre. Két év után (egy évvel később a tervezettnél) végre elkészülni látszik a szélmalom, melyet egy vihar lerombol. Természetesen Hógolyót teszik ezért is felelőssé, és felesküsznek a bosszúra ellene. Az állatállomány már kicserélődött, kevesen emlékeznek a forradalomra, és a versükre (Angolhon Állatai). Napóleon beköltözik a tanyaházba 9 kutyából álló testőrségével, majd sorra megszegi az állatizmus 7 pontját. Ágyban alszik, sört főzet magának, nem dolgozik, hazárdíroz, erkölcstelen életet él. Emellett talpnyaló szolgájával, Süvivel, folyamatosan átíratja az tanyaház falára felírt 7 pontot úgy, ahogy neki tetszik. Persze az állatoknak el kell fogadniuk, hogy ha úgy van fenn a falon, akkor az mindig is úgy volt. A "Négy láb jó, két láb rossz" feliratot lecseréli "Négy láb jó, két láb jobb"-ra, majd a disznók másnapra megtanulnak két lábon járni. Egyik éjszaka Süvi leesik a létráról, miközben a házfali szöveget festegeti. Másnap Malvin, a kecske kételkedik, hogy valóban jó-e a két láb, és mivel nem tud olvasni, Rózsival elolvastatja a ház falára írt szöveget: "Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél."

Személyes vélemény
Mivel az egész regény 100-120 oldal (kiadástól függően), ezért elég sok részt ki kellett hagynom a leírásban. Számomra a sztálinizmus a legérdekesebb időszak a történelemben, éppen ezért élvezettel faltam minden sorát. Tetszett, hogy felismertem benne a különböző társadalmi rétegeket, személyeket és eseményeket, pedig Orwell remekül csűrte-csavarta az eseményeket. Nagy kedvencem lett Benjámin, mint az író alteregója, talán vele tudtam a leginkább azonosulni.
A legjobb regények elérik azt, hogy igazi érzelmeket váltsanak ki az olvasóból. Esetemben sikerült: mérges lettem a hazugságok miatt, megkönnyeztem Bandit, helyeseltem Hógolyó véleményeit, felképeltem volna Napóleont és Süvit, együtt éreztem Rózsival, sajnáltam Zsuzsit és Kolompot, és még sorolhatnám. A befejezése nem okoz csalódást, hiszen előre sejthető, hová fog fajulni a disznók önkényuralma, mégis kellemetlen szájízt hagy az olvasóban, ha belegondol, hogy ez megtörtént a valóságban, igazi hús-vér emberekkel.
Ez az a könyv, amit nem elég egyszer elolvasni, hanem elő kell venni pár év elteltével, hiszen nagyon sok dolgot csak az idő múlásával tudunk megérteni. Azt hiszem, erre mondják helyesen, hogy "felnőtt fejjel"...

Értékelés: 10/9